2. fejezet

 Miközben végigsétált a partszakaszon oda-vissza, és a közelben úszó hattyúpárt, valamint népes kacsa családot figyelte, Melinda arról ábrándozott, hogy mi mindent fognak csinálni ezen a nyáron a szüleivel és Márkkal. Semmiképp sem akarta úgy eltölteni a szünidőt, hogy csak ül a szobában és laptopozik, vagy éppenséggel szétveti az unalom. Na persze a munka miatt erre egyébként sem lett volna lehetősége, de ettől függetlenül eseménydús nyarat képzelt el.

 Igaz, hogy a Balaton környékét már úgy ismeri, mint a tenyerét, mivel a szüleivel sokszor elmentek kirándulni, ám a festői szépségű tájat bármikor szívesen nézte, akár hosszú-hosszú percekig. Különösen szerette a természetet pirkadatkor tanulmányozni, amikor minden ébredezni kezdett, és minden élőlény megkezdte a napi teendőit. Azok, akik formába akarták hozni magukat, ilyentájt indultak kocogni, és a szállodában is beindult az élet.

 Na persze nem csak azt tervezte, hogy néha napján elmegy kirándulni. Linda nagyon szeretett ugyanis úszni mind testedzés, mind kikapcsolódás gyanánt. Bár azt nem igazán szerette, ha bikiniben bámulják, így többnyire akkor ment le a vízhez, amikor alkonyat tájt az emberek már szedelőzködtek, és elindultak hazafelé. A levegő ekkor már kezdett lehűlni, de a tűző Nap által egész nap melegített víz még pár percig kellemes hőmérsékletű maradt.

 Mikor Linda már legalább félórája figyelte a kacsa család szülő tagjait, akik egymás után hordták csemetéiknek a kenyérdarabokat, vagy égnek meredő hátsóval kutattak a víz alatt, úgy döntött, hogy mára elég volt a sétálásból, és ideje visszaindulni a szállodába. Annál is inkább, mivel úgy rémlett neki, mintha anyja említette volna, hogy már ma is lenne egy kis feladata. Ám annak mibenlétéről még nem tudott semmit. Így aztán még utoljára végignézett a napsütötte vízen és a zsúfolt parton, majd elindult.

*

- Á, Kicsim! De jó, hogy jössz, épp téged kerestelek. Remélem kisétáltad magad, mert lenne egy feladatom számodra. - Ági éppen akkor jött ki a szálloda elé, amikor Meli megérkezett, így nem kellett egymás keresésére indulniuk.

- Fogjuk rá - mondta szűkszavúan és talán komoran Linda. Anyja összehúzott szemöldökkel nézett rá.

- Még mindig azon zsörtölődsz, hogy ezt a tehetséges fiatal srácot vettük fel szakácsnak és nem holmi középkorú pasast?

- A séta közben igyekeztem nem ezen kattogni - sóhajtotta kissé megenyhülve a lány.

- Akkor jó. - Ági elmosolyodott, majd kiosztott egy-két feladatot. - Tehát, az alagsorhoz végre hozzá tudunk férni, csakhogy van lent néhány doboz, amiket bizonyára az előző tulaj hagyott itt. Nem gondolom, hogy bármikor is visszakérné, úgyhogy az lenne a feladatod, hogy átnézed őket. Amiről úgy gondolod, hogy még kellhet, azt hagyd ott, a többit pedig ki kéne vinni a ház mögé. Holnap jön a kukás és elviszi. Ha gondolod, szólhatok Beninek, hogy segítsen - Ági huncut mosolyt villantott lányára, aki viszont heves tiltakozásba kezdett:

- Isten ments! Annyira azért még nem békéltem meg a helyzettel - puffogott.

- Jól van na. De ezt nem hagyhattam ki. - Miközben ezt mondta, éppen egy sportkocsi fékezett le Ági mellett, melynek ablakán egy húszéves forma, sötétbarna hajú lány dugta ki a fejét.

- Helló! A nevem Szatmári Bettina. Én jelentkeztem a nyári munkára. Hova parkolhatok? - kérdezte. 

 Barátságos mosolya és nagy barna szemei láttán Lindának is jobb kedve lett. Bár erről a bizonyos nyári munkáról semmit nem tudott, feltételezte, hogy a szállodával kapcsolatos, és megkönnyebbüléssel nyugtázta, hogy normális emberek is fognak itt dolgozni. Nem mintha az a Benjámin nem lenne normális, de mégiscsak a szálloda egyik legfontosabb feladatát kell ellátnia, és Linda továbbra is kitartott a véleménye mellett, miszerint azt egy tapasztaltabb emberre kellene bízni. Ám azt is belátta, hogy szülei döntését semmivel sem tudná megváltoztatni, így jobbnak látta, ha többet nem hozza szóba előttük a dolgot.

- Á, szia! - Ági is megeresztett egy mosolyt. - A szálló mellett kell jobbra fordulni. Nagyon örülök, hogy megérkeztél. Azt hiszem, ezen a nyáron különösen szükségünk lesz minden kézre. Egyébként ő itt Melinda - mutatott a lányára. - Ő is besegít a nyáron.

- Nagyon örülök. - Betti mosolyogva nyújtott kezet, mire Linda megfogta és így szólt:

- Szintúgy. Ne haragudjatok, de nekem most dolgom van - mondta bocsánatkérően, azzal besietett a házba.

- Ági tűnődve nézett utána, majd visszafordult a lány felé.

- Mondd csak Betti...ugye szólíthatlak Bettinek?

- Természetesen, Asszonyom.

- Ugyan már, szólíts nyugodtan Áginak.

- Nos, ha ragaszkodik hozzá.

- Igen - Ági halvány mosoly kíséretében bólintott, majd folytatta. - Tehát, nagy kérés lenne, hogy miután rendbe szedted magad, menj le az alagsorba segíteni Melinek?

- Ez csak természetes, hiszen ezért vagyok itt! - Betti ismét megvillantotta széles mosolyát.

- Jól van. A szobád a földszinten van, és a recepción veheted át a kulcsot. A tízes lesz a tiéd. Vacsora pedig hétkor lesz az ebédlőben. Sajnos nekem most rohannom kell, de majd ott találkozunk. Addig is, jó munkát!
- Rendben, viszlát! - Betti továbbhajtott a parkolóba, Ági pedig visszatért a munkájához, így két perc múlva már ismét fel-alá rohangált.

Eközben Melinda odament Angelikához.
- Szia. Anya megkért, hogy szelektáljak egy kicsit az alagsorban. Elvihetem a kulcsot?
- Persze, máris adom. Na, és mit gondolsz az új szakácsunkról? - csevegett, miközben az említett kulcsot kereste a falra szerelt tartón. - Szerintem nagyon cuki! - áradozott.
- Hát, - Linda fintorgott egyet - egy kis munka külföldön még nem jelent semmit. Szerintem egy tapasztaltabb embert kellett volna felvenni.
Angi csodálkozva nézett rá.
- Nem is tudsz róla, hogy Párizsban tanult az egyik legjobb szakácstól, és ráadásul még egy luxushajón is dolgozott?
Lindának elkerekedett a szeme.
- Azt nem tudtam, hogy Párizsban tanult, csak azt, hogy külföldön. De mindegy, szerintem akkor is túl fiatal. - A lány gyorsan összeszedte magát, bár korábbi szilárd meggyőződése kissé megingott. Lehetséges volna, hogy a szüleinek mégis igaza volt? De ha ilyen profi ez a srác, akkor miért éppen egy Balaton-parti szállodában kamatoztatja a tudását, ahol egyébként is csak nyáron jut rendes keresethez? Ez az egész kezdett nagyon zavaros lenni, és Linda különben sem akarta az egész szünetét azzal tölteni, hogy ilyesmiken agyal, úgyhogy gyorsan elköszönt Angitól, majd az alagsor felé vette az irányt.
 Átvágott a hallon, lement pár lépcsőfokot a főlépcső mellett, majd benyitott a félhomályba burkolózó, hűvös helységbe, amit csak a rácsozott ablakon beszűrődő néhány fénysugár világított meg. A kis szobában öt-hat doboz volt elszórtan. Mindegyikre rá volt írva, hogy mi található benne, ám az évek során az írás kezdett elhalványodni.
Melinda odament a legközelebbihez, amire az volt írva, hogy "dísztárgyak", kinyitotta, és belenézett. Néhány régi képkereten, egy kisebb álló órán és egy morcos kerti törpén kívül nem sok minden volt benne.
 Éppen a második dobozba akart belekukkantani, amikor valaki benyitott. Linda abban a hiszemben, hogy anyja mégis leküldte Benjámint segíteni, bosszúsan így szólt:
- Mondtam, hogy nem kell segítség!
- Hát, engem édesanyád kért meg, hogy segítsek - szólalt meg a lány.
Linda azonnal megfordult, és bűntudatosan pislogott.
- Ne haragudj, azt hittem, hogy valaki más van itt.
- De én vagyok itt, és ha már itt vagyok, akkor segítek. - Betti barátságos tekintete jelezte, hogy nem haragszik az előbbi kirohanásért. - Nos, találtál valami érdekeset? - Felvonta az egyik szemöldökét, és közelebb sétált, hogy ő is megnézhesse a doboz tartalmát.
- Eddig nem sok mindent, csak néhány régi kacatot. Inkább nézzük meg a többit - felelte Linda.
- Most miért? Szerintem ez a kerti törpe pont passzolna a szálló körüli parkba - jegyezte meg egy csöppnyi iróniával a hangjában Betti.
- Az biztos!
Egymásra vigyorogtak, azután a második doboz fölé hajoltak.
- Ebben nincs is semmi - méltatlankodtak. - Talán csak valami döglött állat elporladt maradványai. Legalábbis a szagából ítélve. - Betti színpadiasan legyezgetni kezdte az orra előtt a levegőt, de közben már fordultak is a harmadik doboz felé. Erre a "titkos" felirat volt írva, amiből a lányok arra következtettek, hogy nem volna ildomos kinyitni. Ezt nyomatékosította az is, hogy le volt ragasztva.
- Szerintem ezt csak tegyük a sarokba. Lehetséges, hogy egyszer valaki eljön érte. - Linda sohasem szeretett olyan dolgok között kutakodni, amik másé voltak, ám a jelek szerint Bettit pontosan az ilyen dolgok vonzották, mert így szólt:
- Mindjárt hozok egy kést. - És még mielőtt Linda tiltakozni kezdhetett volna, kisietett a kis helységből.