4. fejezet

Linda elbűvölten lapozgatott a könyvecskében, és bele-beleolvasott az egyes bejegyzésekbe:

"Mellette mindig jó kedvem van."..."Mindig vigyáz rám."..."Ő életem szerelme, és én örökké szeretni fogom!" 

Minél többet forgatta kezében, annál inkább úgy érezte, hogy ez a napló rá várt ennyi éven át. Így hát eldöntötte, hogy az elejétől végigolvassa. El is kezdte, ám alig jutott el az első oldal feléig, amikor Betti a maga vidám stílusában ismét megjelent, ezúttal DVD-k sokaságával a kezében.

- Itt is vagyok. Hát nem szuper? Mindegyiket át tudták másolni - lelkendezett.

- Szuper. - Linda még mindig az olvasásra figyelt, és csak fél füllel hallotta, hogy barátnője mit mondott. Ez Bettinek is feltűnt, és most már kezdte megelégelni, hogy a falhoz beszél.

- Linda, figyelj már egy kicsit! - hangja nem volt ingerült, de a megszokott vidámság is hiányzott belőle, és erre már Linda is felfigyelt.

- Jaj, ne haragudj, nem figyeltem - mentegetőzött.

- Azt vettem észre - dörmögte Betti.

-Csak valamiért nagyon érdekel ez a napló. Nem tudom megmagyarázni, de úgy érzem, hogy muszáj elolvasnom.

- Jól van, - sóhajtotta Betti - akkor olvasd csak. Én addig megnézek néhány DVD-t - azzal elindult vissza a szállodába.

- Várj meg! - szólt utána Linda, majd feltápászkodott és követte barátnőjét.

 Átvágtak a teraszon, bementek a hallba, majd jobbra a folyosó felé vették az irányt. Linda szobájába mentek, mert ott jó nagy volt a tévé.

- Nos, melyiket nézzük meg először? - kérdezte Betti.

- A szálloda megnyitóját - felelte Linda.

 Be is rakták a lejátszóba, és elindították, közben pedig kényelmesen elhelyezkedtek az ágyon. A felvétel feketén indult, majd kivilágosodott, és egy középkorú férfira fókuszált, aki mellett egy nő állt - minden bizonnyal a felesége -, a háttérben pedig jól látszódott a száz évvel ezelőtti stílusú szálloda. Előttük hatalmas tömeg állt, és lelkesen hallgatta a férfi beszédét.

 Mikor befejezte, odafordult az ajtó előtt kifeszített szalaghoz és egy ollóval kettévágta. A tömeg éljenzett és mindenki boldogan mosolygott. Aztán ismét elsötétült a kép.

 A lányok még pár másodpercig nézték a fekete képernyőt. Végül Betti törte meg a csendet.

- Mit gondolsz, az összes felvétel fekete-fehér?

- Minden bizonnyal - válaszolta Meli, miután ellenőrizte a dátumokat. - A legújabb 1912-es, az talán már hangos is, meg színes is, de nem mernék rá megesküdni.

- Az pazar. Na, nézzük meg a többit is. - Éppen elindították a következő felvételt, amikor kopogtattak. A lányok csodálkozva összenéztek.

- Vársz valakit? - suttogta Betti.

- Ma biztos nem - felelte Linda Márkra gondolva. - Szabad! - ezt már jól hallhatóan mondta.

- Üdv. Á, látom, mindketten itt vagytok. - Beni volt az. - Csak szólni jöttem, hogy kész a vacsora.

- Azonnal megyünk - válaszolta Betti kaján vigyorral az arcán. Közben észrevétlenül oldalba bökte barátnőjét, aki erre a szemét forgatta. - Csatlakozhatnál hozzánk egy kis időre.

- Mit csináltok? - jött közelebb Beni.

- Az alagsorban akadtunk rá ezekre a régi felvételekre. - Linda a képernyőre mutatott, ahol most is a szálloda volt látható, ám még korántsem abban az állapotban, mint a megnyitón. Mindenfelé munkások mászkáltak, méregettek, köveket hordtak. Építették a szállodát.

- Ez a szálló? - Beni csodálkozva egyre közelebb araszolt az ágyhoz, végül leült a lány mellé.

 Ez a felvétel több részletből állt, többször is elsötétült a kép, majd újra kivilágosodott, és közben egyre többet mutatott az épület mostani arcából. Az utolsó képkockán a már kész állapotban levő szállót láthatták, aztán ismét elsötétült a kép.

 Végszóra, ugyanis éppen akkor kopogott be Ági, hogy most már ideje lenne vacsorázni, mert negyed nyolc is elmúlt. Beni azonnal mentegetőzni kezdett, és elsietett, a lányok pedig engedelmesen követték Ágit az étkezőbe.

 Vacsora közben elújságolták, hogy mi mindent találtak a dobozokban, és hogy átíratták DVD-re a kazettákat. Csak a naplót nem említette egyikük sem. Betti azért nem, mert nem találta érdekesnek, így nem is törődött vele, Linda pedig azért nem, mert úgy érezte, hogy ez az ő titka, amit meg kell őriznie. Betti már tudott róla, de másnak nem állt szándékában elmesélnie. Sem a szüleinek, sem Beninek, de még Márknak sem.

 Vacsora után a lányok visszatértek a szobájukba, és megnéztek még néhány DVD-t. Több bál is volt a szállodában, amikről készültek felvételek, azok közül néztek meg néhányat. Kilenc óra tájban aztán úgy döntöttek, hogy majd holnap munka után folytatják, így elpakolták a DVD-ket és beszélgetni kezdtek.

- Szóval, együtt töltöttük az egész napot, és azt hiszem elég jóban lettünk, de még alig tudunk egymásról valamit - jegyezte meg Betti.

- Mire vagy kíváncsi? - kérdezte Linda.

- Mindenre. Mit szólnál, ha felváltva tennénk fel egymásnak kérdéseket?

- Benne vagyok - vigyorodott el Linda. - Ki kezdi?

- Majd én. - Betti visszamosolygott és már kérdezett is. - Van barátod?

- Igen - felelte Linda unottan. - Na és neked?

- Nincs. Ki ő?

- Márknak hívják, és az egyetemi sportklub elnöke. Most zajlanak az idény mérkőzései, így még két hétig otthon tevékenykedik, de aztán csatlakozik hozzánk a nyár hátralevő részében. Van valaki, aki tetszik neked?

Betti piszkálódó mosolyra húzta a száját. - Szerintem a főszakácsunk nagyon szexi. Egyébként nincs - fordította komolyra a szót. - Mit tanulsz az egyetemen?

- Az ELTE-re járok, és állatorvosnak tanulok. Szeptembertől leszek másodéves. Te?

- Én a Corvinusra járok a turizmus-vendéglátás szakra. Azért jöttem szállodába dolgozni, hogy szerezzek egy kis tapasztalatot.

- Szóval a fővárosban laksz? - kérdezte Linda meglepetten.

- Csak suli időben. Albérletben lakom néhány ismerősömmel. Egyébként a szüneteket a szüleim házában töltöm, itt Keszthelyen.

- Figyelj csak, mit szólnál, ha megbeszélném a nagyimmal, hogy hozzánk költözhess, és akkor nem kellene albérleti díjat fizetned - vetette fel Linda.

- Ez nagyon rendes tőled, de igazán nem nagy gond. A szüleim is besegítenek, hogy ne fogyjon el az összes, nyáron megkeresett pénzem. Különben sem akarok ezzel gondot okozni másnak. A mamád biztosan jobban szereti, ha nyugi van körülötte, és én minden vagyok, csak nyugis nem. Néha éjszaka is annyira túlteng bennem az energia, hogy simán hajnalig fenn vagyok. A lakótársaim is állandóan panaszkodnak emiatt.

- Ahogy gondolod, de azért megkérdezem. Onnantól kezdve úgyis a te döntésed. - Meli rámosolygott, Betti pedig hálásan visszamosolygott rá.

- Majd meglátjuk. Most viszont szerintem visszamegyek a szobámba, és letusolok. Meg talán kipakolni sem ártana. - Feltápászkodott az ágyról, nyújtózott egy nagyot, aztán az ajtóhoz sétált. - Jó éjszakát!

- Neked is - intett neki Linda.

 Miután becsukódott a lány után az ajtó, ő is úgy döntött, hogy lezuhanyozik. Aztán befeküdt az ágyba és folytatta a napló olvasását. Egészen addig lapozgatta a kis könyvet, amíg el nem nyomta az álom. Fárasztó napja volt, így mélyen, és nyugodtan aludt.